Egyszer mindent el kell kezdeni!

Egy jó könyv, egy film, egy beszélgetés, vagy épp munka, esetleg egy olyan dolog, amit még nem próbáltál az életedben, de elérkezettnek látod az időt, hogy megtedd.

Egyszer mindent ki kell próbálni; egyszer élünk; vagy csak a fenti mondás jut eszedbe, mind ugyanarra buzdít, röviden, hogy élj. Te meg jól fejest is ugrottál a sűrűjébeA vége viszont nem épp a vágyott eredményt hozta neked, sőt, (nem) kicsit másként alakult.

Voltál már te is olyan helyzetben, hogy “na, jó, legyen, vágjunk bele, lesz, ami lesz!” – gondoltad, aztán tömegkatasztrófa lett a vége? Nem úgy sült el, belebakiztál, ciki volt, csalódtál… És amikor iksz idő múltán visszaemlékezel rá, még akkor is “nagyokat nyelsz” miatta. Na, igen, jobb nem bolygatni ezeket a dolgokat, igaz?

Vagy mégsem?

Gondolkodtál már azon, hogy igazából miért ciki, fájó, rossz érzés, még utólag is visszatekinteni ezekre a helyzetekre? Hogy igazából miért érzed magad utána úgy, ahogy, annyi idővel később is?

Nem arról van szó, hogy ha valami tényleg rosszul esik, vagy nem csinálod szívesen, akkor is kínozd magad és csak azért is csináld, bármi okból is! Ha valami nem jó, hagyd abba, ez teljesen rendben van. (De még az is lehet, hogy épp azért érzed sz@rul magad a bőrödben, mert elkezdtél valamit, ami ezért vagy azért mégsem volt jó, és gyorsan abba is hagytad.)

Én most arra gondolok, hogy visszanézve is zavar a helyzet téged, nem hagy nyugodni vagy tényleg “csak” ciki.

Kimásztál belőle, abbahagytad, leléptél az adott helyről, mert nem volt jó. Ilyenkor gyorsan szoktunk távozni, és néha csendben…

Van egy olyan dolog, amit úgy hívok, hogy lelki lezáratlanság. Ez történik ilyenkor veled is. Véget vetettél a dolognak, de ezt olyan gyorsan, vagy olyan formában tetted, hogy szinte “ott se voltál”, szinte meg se történt. Nem zártad le. Mégpedig magadban nem zártad le.

A kényelmetlen helyzetekből kivonni magad oké. Pontosabban oké tud lenni, akkor, ha megbeszélted magaddal utána a történteket! Egy baráti beszélgetés fontos, és nagyon jól tud esni egy-egy ilyen helyzetben. De ez megint arról szól, hogy te ebben hol vagy? Szembesítés. Igen, ez tulajdonképpen olyan, mint egy szembesítés, amit vagy elbírunk, vagy nem. De a lezáratlanság azt vonja maga után, hogy te piszok rosszul tudod érezni magad, és talán még azt sem tudod, miért. Olyan, mint egy hiányérzet. Sőt, konkrétan az.

Nem (csak) azért van ilyenkor lelkiismeret-furdalásod, mert ott hagytál, elhagytál, félbehagytál valamit. A lelkiismeret-furdalás mögött mindig, mindig van egy ok, egy mélyebb dolog, ami aztán az űrt hagyja ott maga után.

Ez az, ami miatt rosszul érzed magad.

Mit tudsz tenni?

Néha elég csak leülni csendben egy kicsit, és végig gondolni, mi történt, és miért döntöttél így. Pont. Van, hogy ez segít és elegendő.

Amikor viszont vállalod, hogy mélyebbre mégy a szituációval, mert egyszerűen vállalni akarod (csak ott van a kis tüske benned), akkor találhatsz “romokat”. Olyan dolgokat, amik teljesen máshová vezetnek vissza, valami egészen másra jössz rá, és hát igen, ezekkel nem mindig egyszerű foglalkozni vagy szembenézni.

De a következmények ismertek. Ha “nincs szerencséd”, mert mély érzésű, lelkiismeretes embernek születtél, esetleg jókora lélekkel, akkor az a rossz érzés egy életen át tud kísérni téged! Sajnos ez így van. És ha annyira “jónak” teremtettek az Égiek, hogy ott a piszka benned, akkor a rossz érzésből lehet még rosszabb, a még rosszabból lehet stressz, a stresszből pedig akár betegség – ez már nem kérdés, hanem sokat kutatott és elismert tény.

Ne hagyd. Nem kell, hogy így legyen.

Az oly elcsépelten hangzó önismeret a legjobb és legnagyobb segítség ilyenkor. Az a bizonyos, sokat emlegetett belső hang is létezik! És működik! És mindig veled van. Ő aztán tényleg mindig.

De ha úgy érzed, hogy rég óta alszik, és nem hallod, mit mond, akkor kérd valaki olyan segítségét ebben, aki “felpiszkálja” benned, és (újra) segít megszólaltatni.

“Van az a harang, amit a rozsda hangja elnyom. De csak addig, amíg a sok kongatástól le nem hullik róla az utolsó szikráig!”

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.